Az élet igazán fontos kérdéseire, nem egy nemmel, vagy egy igennel kell felelnünk, hanem az egész életükkel.

"Mindnyájan létrehozunk egy érzelmi bankot a másikban: érzelmeket, gondolatot, érdeklődést fektetünk be. S ez a másikban kamatozni fog; később biztonsággal nyúlhatunk ehhez a tartalékhoz, amely kisegít, véd, nem hagy elpusztulni az élet furfangos ellenünk-szövetkezésében. Bizonyos tartást is adhat, akár a gazdag népek öntudata, akik mindig maguk mögött érzik csekkszámlájukat, meg a biztosításukat.
Persze tartozásunk is lehet a másik adatbankjában, ami nem csupán hitelünket rontja, hanem szorongással, elégedetlenséggel telít. Elszalasztott alkalmak, létre nem hozott beszélgetések, közös gondolatok, egymást formáló viták megtagadása súlyos adósságokat jelent, s megingatja hitelképességünket, amelyet előzőleg megszereztünk mosolyokkal, gondossággal, megbecsülés jeleivel.
A másoknál elhelyezett lelki értéktárgyak szabják meg helyünket a világban, biztonságunkat éppúgy, mint nyugalmunkat. Azt, hogy számíthatunk-e másokra, vagy egyedül maradunk, utánunk nyúlik-e egy kéz, több kéz, ha bajba jutunk, vagy kiáltásunk se jut el senkihez sem.
A banknak ideig-óráig lehet tartozni. De az üzleti élet szigorú. Sokáig nem enged deficitet."

Ha meg akarod ismerni az embert, ne azt nézd, mit mond, mit szeretne, mi után sóvárog - hanem mi az a konkrét lépés, amit megtesz, mert ez mindig az az irány, ahol boldogságát sejti. Ez adja lelki dinamikájának legnagyobb erejét. Hinni, mondani, remélni sok mindent lehet, de amikor válaszút elé kerül, és döntenie kell, kivétel nélkül mindenki abba az irányba indul el, ahol a legnagyobb boldogságát véli!

(Müller Péter)

Az ember értékét nem az esze, a műveltsége, nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti. Vagyis a szeretetnek behunyt szemmel is érezhető jelenléte.

(Müller Péter)

„ Azok az igazi koldusok, akik a művészetet nem tudják élvezni.
Mert az éhezőknek ételt lehet adni, hajléktalannak hajlékot,
de akinek lelke üres, azon nem segíthet senki.
Az lelkében hajléktalanul, dideregve, éhezve járhat az élet utain az idők végezetéig.”

(Nagy István)

Festő. Kolozsvárt tanítóképzőt végzett, két évig tanított, majd a Mintarajziskolában tanult 1894-től 1897-ig. 1898-ban Münchenben, 1900-ban Párizsban, 192-ben Rómában járt, aztán hazatért Erdélybe. Az I. világháború idején a 122. székely gyalogezred hadifestője volt. Háborús rajzait 1916-ban állították ki. Ezután főleg drámai hangulatú arc- és tájképeket készített szénnel vagy pasztellel. A 20-as évek elejétől Baja, Szentes és Kecskemét környékén vándorolva festette képeit. Több erdélyi kiállítás után a Nemzeti Szalonban 1923-ban rendezett gyűjteményes kiállítása nagy feltűnést keltett; ezt 1927 és 1929-ben újabbak követték. 1924-ben elnyerte a Szinyei Társaság festészeti díját. 1936-ban Beczkói Bíró Henrik díjat nyert el Öregasszony c. képével.
Élete utolsó éveit 1931-től Baján töltötte súlyos tüdőbajjal. Művészete a magyar realista festészet egyik csúcspontja. Főként krétával és pasztellel rajzolt tájait és portréit a puritán hangvétel, a konstruáló erő jellemzi. Hatása ma is érezhető a magyar piktúrában.

"Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyöngédségre, nem tud meglenni nélküle. Mert azt hiszem, ez az igazság."

(Márai Sándor: Az Igazi)

Vannak olyan könyvek, amelyek álmodni hívnak, és vannak olyanok, amelyek megmutatják a valóságot.

Paulo Coelho

A kultúra nem azt jelenti, hogy fogkeféd van és meg tudod indítani a gramofont. A kulturált ember látni és érezni tudja a szépet és a jót.

(Wass Albert)

"Meg kell tudnod, hogy az embereket nemcsak a szó, eskü és az ígéret köti egymáshoz, még érzelmek, rokonszenvek sem döntik el az igazi kapcsolatot. Van valami más, valamilyen keményebb és szigorúbb törvény, amely megszabja, hogy ennek vagy annak az embernek köze van a másikhoz. Mint a cinkosoknak. Ez a törvény szabta meg, hogy nekem közöm van hozzád. Én tudtam e törvényről. Húsz év előtt is. Mikor megismertelek, rögtön tudtam. Nincs értelme, hogy szerénykedjek most: azt hiszem, Eszter, kettőnk közül mégis én vagyok a keményebb jellem. Persze nem a »jellemesebb« abban az értelemben, ahogy az erkölcsi kézikönyvek hirdetik. De mégis én, a tántorgó, hűtlen, a szökevény, én vagyok az, aki belülről és minden akarattal hűséges tudott maradni ahhoz a másik törvényhez, melynek nincs nyoma a könyvekben és a törvénytáblákon, s mégis ez a törvény az igazi. Kemény törvény ez. Figyelj reám. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben. Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra. Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük, az évmilliárdok és a tér végtelenségei között." A fogoly a börtönének gyón, nem a volt szerelmének.

... emberek között, akik valaha szerették egymást, nincs és nem is lehet soha igazi harag. Lehet düh, bosszúvágy; de harag, az a szívós, számító, váró harag... nem, ez lehetetlen.

“És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát! Mennyit ad, milyen gazdag vagyok, milyen megajándékozott, micsoda bőség, minden napszakban, minden pillanatban! Ajándék ez, csodálatos ajándék. A földig hajlok, úgy köszönöm meg.”
(Ég és Föld)

Nincs nagyobb bűn, mint másokat vezetni, másoknak parancsolni, másokon uralkodni akarni - ahhoz való tulajdon és talentum nélkül.

(Széchenyi István)

Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének - nem derék ember.

(Széchenyi István)

Család

A család olyan szó, amelynek a jelentésében benne van a biztonság, a sziklaszilárd alap, az a hely, ahová hazamehetünk, amelyben felnőhetünk..., amelyből kirepülhetünk, de mégis emlékszünk rá és belekapaszkodhatunk..., mert amit ott hallottunk, örökre megmarad a fülünkben és a szívünkben..., az emlékek színes szoborként egy életre belénk vésődnek, apró, csillogó színű szilánkokból, amelyek némelyike ugyan haloványabb, sőt néha egészen elhalványul, olyannyira, hogy már-már elfelejtjük..., ám teljesen sohasem merülnek feledésbe. Ez az a hely, ahol elkezdődik az életünk, és ott szeretnénk, ha véget érne.

Danielle Steel

A kép innen:

"Správný chlap musí mít v sobě malé zrnko, malou krůpěj čehosi ženského a na druhé straně žena, správná žena, v sobě musí mít nějaký rys chlapství. Bez toho ženského rysu to není chlap, nýbrž lopata a žena bez mužského rysu není žena, nýbrž slepice."

Miloš Kopecký
cseh színész

Szabad fordításban:
Az igazi férfiben kell lennie egy pici magnak, a nőiesség valami apró porszemnemének, másrészt viszont a nőben, az igazi nőben is kell lennie valami férfias vonásnak. Enélkül a női vonás nélkül a férfi nem férfi, hanem tuskó és a nő férfias vonás nélkül nem nő, hanem tyúk..

Az életben nem történnek 'nagy dolgok'. /.../ Igazában nincs is más 'élmény', csak a család; s nincs más 'tragédia', csak a pillanat, mikor döntened kell, megmaradsz-e a családban, s annak nagy, széles sugárkörben táguló változataiban, az 'osztály'-ban, a világnézetben, a fajtában - vagy mégy a magad útján, s tudod, hogy most már örökre egyedül maradtál, szabad vagy, de mindenki prédája, s csak te segíthetsz magadon...

Egy polgár vallomásai

(I / IV. 3.)

Nők

“Én még azokat a nőket szerettem, akik nem kezdtek el röhögni, ha a férfi az erdei úton letérdelt előttük, két kezébe fogta a nő lábát, és megcsókolta a kis cipő hegyét. Azokat a nőket szerettem, akik könnybe borult szemmel gondolták ilyenkor: „Igen, szeret” – ...

(A négy évszak)

Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.
(Az ifjú király; III. rész: A vihar)

Babits Mihály (1883-1941)

Az anyai szeretet az egyetlen az összes érzés közül, melyet nem befolyásol sem idő, sem tér, sem az, hogy viszonozzák-e egyáltalán.

Mire felneveled a gyerekeidet, megtanulod, mivel tartozol szüleidnek.

Miguel Tirado Zarco

„Ember, tanulj meg táncolni, mert különben nem tudnak mit kezdeni veled az angyalok a mennyben”

Szent Ágoston

Az ember tökéletessége nem abban rejlik, amit birtokol, hanem abban, ami ő maga.

Oscar Wilde

Vannak pillanatok, amikor az élet bizonyos embereket elválaszt egymástól, csak azért, hogy mindketten megértsék, milyen sokat jelentenek egymásnak.

Paulo Coelho

A szeretet felhalmozása szerencsét hoz, a gyűlöleté balszerencsét. Aki nem ismeri föl a problémák kapuját, az nyitva hagyja, és ettől kezdve szabad bejárásuk lesz rajta a tragédiáknak.

Paulo Coelho

Az élet sokféleképpen próbára tudja tenni az ember kitartását: vagy azzal, hogy nem történik semmi, vagy azzal, hogy minden egyszerre történik.

Paulo Coelho

Megkérdik a keleti bölcset, hogy miben áll saját bölcsessége?
"Ha ülök, akkor ülök, ha állok, akkor állok, ha elindulok, akkor elindulok" - válaszolja a megkérdezett.
"Nagy ügy - mondják erre a többiek -, hiszen mi is ezt csináljuk."
"Nem, ti, ha ültök, akkor már álltok, ha álltok, már elindultok, s mikor elindultok, már azt hiszitek, célba is értetek"- mondja a bölcs.