Danielle Steel
2010. március 18., csütörtök
Család
A család olyan szó, amelynek a jelentésében benne van a biztonság, a sziklaszilárd alap, az a hely, ahová hazamehetünk, amelyben felnőhetünk..., amelyből kirepülhetünk, de mégis emlékszünk rá és belekapaszkodhatunk..., mert amit ott hallottunk, örökre megmarad a fülünkben és a szívünkben..., az emlékek színes szoborként egy életre belénk vésődnek, apró, csillogó színű szilánkokból, amelyek némelyike ugyan haloványabb, sőt néha egészen elhalványul, olyannyira, hogy már-már elfelejtjük..., ám teljesen sohasem merülnek feledésbe. Ez az a hely, ahol elkezdődik az életünk, és ott szeretnénk, ha véget érne.
2010. március 17., szerda
A kép innen:
"Správný chlap musí mít v sobě malé zrnko, malou krůpěj čehosi ženského a na druhé straně žena, správná žena, v sobě musí mít nějaký rys chlapství. Bez toho ženského rysu to není chlap, nýbrž lopata a žena bez mužského rysu není žena, nýbrž slepice." Miloš Kopecký
cseh színész
cseh színész
Szabad fordításban:
Az igazi férfiben kell lennie egy pici magnak, a nőiesség valami apró porszemnemének, másrészt viszont a nőben, az igazi nőben is kell lennie valami férfias vonásnak. Enélkül a női vonás nélkül a férfi nem férfi, hanem tuskó és a nő férfias vonás nélkül nem nő, hanem tyúk..
Az igazi férfiben kell lennie egy pici magnak, a nőiesség valami apró porszemnemének, másrészt viszont a nőben, az igazi nőben is kell lennie valami férfias vonásnak. Enélkül a női vonás nélkül a férfi nem férfi, hanem tuskó és a nő férfias vonás nélkül nem nő, hanem tyúk..
2010. március 14., vasárnap
Az életben nem történnek 'nagy dolgok'. /.../ Igazában nincs is más 'élmény', csak a család; s nincs más 'tragédia', csak a pillanat, mikor döntened kell, megmaradsz-e a családban, s annak nagy, széles sugárkörben táguló változataiban, az 'osztály'-ban, a világnézetben, a fajtában - vagy mégy a magad útján, s tudod, hogy most már örökre egyedül maradtál, szabad vagy, de mindenki prédája, s csak te segíthetsz magadon...
Egy polgár vallomásai
(I / IV. 3.)
2010. március 8., hétfő
Nők
“Én még azokat a nőket szerettem, akik nem kezdtek el röhögni, ha a férfi az erdei úton letérdelt előttük, két kezébe fogta a nő lábát, és megcsókolta a kis cipő hegyét. Azokat a nőket szerettem, akik könnybe borult szemmel gondolták ilyenkor: „Igen, szeret” – ...
(A négy évszak)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
