"Mindnyájan létrehozunk egy érzelmi bankot a másikban: érzelmeket, gondolatot, érdeklődést fektetünk be. S ez a másikban kamatozni fog; később biztonsággal nyúlhatunk ehhez a tartalékhoz, amely kisegít, véd, nem hagy elpusztulni az élet furfangos ellenünk-szövetkezésében. Bizonyos tartást is adhat, akár a gazdag népek öntudata, akik mindig maguk mögött érzik csekkszámlájukat, meg a biztosításukat.
Persze tartozásunk is lehet a másik adatbankjában, ami nem csupán hitelünket rontja, hanem szorongással, elégedetlenséggel telít. Elszalasztott alkalmak, létre nem hozott beszélgetések, közös gondolatok, egymást formáló viták megtagadása súlyos adósságokat jelent, s megingatja hitelképességünket, amelyet előzőleg megszereztünk mosolyokkal, gondossággal, megbecsülés jeleivel.
A másoknál elhelyezett lelki értéktárgyak szabják meg helyünket a világban, biztonságunkat éppúgy, mint nyugalmunkat. Azt, hogy számíthatunk-e másokra, vagy egyedül maradunk, utánunk nyúlik-e egy kéz, több kéz, ha bajba jutunk, vagy kiáltásunk se jut el senkihez sem.
A banknak ideig-óráig lehet tartozni. De az üzleti élet szigorú. Sokáig nem enged deficitet."