Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.
(Márai Sándor)
1 megjegyzés:
Milyen igaz és milyen szép. A gátlásaink rabjai vagyunk, sokszor ez tart vissza a hőn áhított boldogségtól.
Egyik kedvenc költőmtöl, Zimonyi Zitától idéznék, aki az utolsó szerelem hisztériája című kötetében kendőzetlenül kitárulkozik -amin persze sokan felháborodnak. Pedig az érzelmek elsöprőek.
Zimonyi Zita
(döntés)
ledobom önként viselt testi-lelki erényövem,
megfontolás nélkül kitárulkozom egészen,
átnyújtom magamat: kedvedre időzz bennem,
vedd, ami kell, nem kérek cserébe semmit,
megfontoltan nem méricskélek, latolgatok,
nem hozok írott és íratlan szabályokat,
felajánlom valómat, kezedbe hajtom arcom,
feltétel nélkül megadom szívem birodalmát,
kivártalak: légy világom üres világomban!
Megjegyzés küldése